Azt hiszem azt senki sem vitathatja el, az MSzP valaha nagy párt volt. De csak volt. Mert, ha megnézzük az utolsó valódi nagy merítést, ami alapján többé kevésbé átfogó képet kaphatunk rögtön kiderül, nagyon csalóka a kép, ami bennünk él. Persze lehet, én tévedek, és van valahol, egy hatalmas erős, könnyen mozgósítható háttérszervezet, – amiről csak én nem tudok – ha így van, nyugodtan javítsanak ki, de addig is maradjunk a mateknál. Az kellőképpen ekzakt. Márpedig a matematika és véleményem szerint is, minden MSzP párttag holtáig hálás lehet Mészáros Attilának. Valami olyat csinált, ami szinte megmagyarázhatatlan. Neki köszönhetik az MSzP valószínűleg (én legalábbis így remélem) utolsó négy jó évét.
Nézzük, milyen jól jártak 2014-ben, helyesebben milyen jól járt ezzel az MSzP. Volt az a bizonyos összefogás nevű szappanopera, amit az egybites választók élükön szószólójukkal, Kálmán Olgával évekig követeltek: "fogjanak össze", oszt' minden szép lesz! De miről? Hogyan? Ez már senkit nem érdekelt igazán. Lényeg, hogy legyen egy közös lista etc. De ki tudta mi van azon a listán, milyen elvek alapján dobták össze/ kit érdekelt? Csak legyen!
És mi lett az "összefogás" eredménye – nagyjából már tudjuk. A Fidesz hülyét csinált az ellenzékből. De nem csak a Fidesz. Nagyon úgy tűnik, ebből a történetből remekül jött ki az MSzP is. Igen, igen, ez nem félregépelés, Mesterházy "mesterit" húzott! Olyan feltételeket "bizniszelt" ki magának és pereputtyának, amire nem csak pártjának kampányban nyújtott teljesítménye, de mint később a számok is megmutatták, a párt támogatottsága alapján is – az MSzP teljesen érdemtelen volt. Ennek bizonyítására elég csak összevetni a Magyar Parlamenti választásokat (közös listás elosztást) az Európai Parlament választásának eredményével. Ez volt ugye az a megmérettetés, ahol a pártok az Együtt-PM koalíció kivételével külön indultak. Tehát ez egy reálisnak mondható országos felmérés.
Hogyan kalkuláltunk:
Az EP választási adatokból népszerűségi rátákat számolunk, azután kivetítjük a parlamenti helyek megosztására, amilyen egyszerű, annyira meglepő eredményt ad.
- Kiszámoljuk az ellenzéki arányokat, de nem a teljes választók viszonylatában, hanem úgymond "táboron belül" (A szemléletesség kedvéért viszonyítási alapnak bevettük az LMP-t is az ellenzéki pártok soraiba, ez lesz a mi 5%-os magyar parlamenti bejutási nívónk. De a továbbikban már az LMP nem szerepel a számításokban. Az viszont látszik, hogy mennyivel népszerűbb az LMP-nél az összes többi "összefogó" párt )
- Amikor megkaptuk a népszerűségi arányokat "táboron belül", azaz MSzP 39%, DK 35% Együtt-PM 26% (baloldali táblázat zöld grafikon) akkor a jobboldali táblázatban felszorozzuk a három tábor között elosztott 27 hellyel. Így jön ki az MSzP 11 hely, DK 9(!) Együtt-PM 7 (!!!) hely. Na ehhez képest kaptak Mesterházyéktól DK 4, Együtt-PM 3 helyet. Na erre varjunk gombot!
- Értékeljük ki az eredményt. Amíg az MSzP majd' dupla annyi helyet (+90%) kapott, míg a DK és az Együtt-PM a megérdemelt helyek harmadával kellett beérjék. Tehát az MSzP gyakorlatilag legyilkolázta a maradék ellenzéket, mert így pont nem lett meg sem a frakció, sem a frakcióval járó juttatások, posztok etc.
A számok véleményem szerint megdöbbentőek. A titkos alku eredménye köszönő viszonyban sincs a valósággal. Ez viszont már nem csak ciki, nem csak a demokratikus ellenzéki választók elárulása, hanem ez a rendszerváltás óta elkövetett egyik legnagyobb hátba szúrás, alias Fidesz-Kisgazapárt . Az MSzP kicsinálta a saját partnereit. Láthatatlanná tette őket a politikai palettán. Nem csak a frakció presztízsétől, az ezzel járó finanszírozástól, hanem ami talán a leglényegesebb, az állandó kommunikációs lehetőségtől, a visszakapcsolástól is megfosztotta a tulajdonképpen nem is sokkal kisebb pártokat. Mint az a táblázatból jól látszik, mind a két párt lényegesen nagyobb támogatottságú, mint a saját frakcióval rendelkező LMP! De ez nem segített rajtuk mert nem volt saját frakciójuk. És ezzel létre is jött a közismert optikai csalódás. Mindenki elhitte, amit az MSzP el akart hitetni, hogy ők nagyok a többiek kicsik.
Azt ugye nem kell mondani, hogy a két téglaalap egyforma.
Ha egy párt ilyen manőverrel győzi le az ellenfeleit, akkor ezt esetleg ügyes taktikának könyvelhetnénk. el. De az ember nem csinál ilyet a szövetségeseivel! Rendes ember nem. Szóval nem irigylem az Együtt, a Párbeszéd, stb. tagjait, akiknek még ezek után beszélgetnie kell a Parlamentben ezekkel az alakokkal. Ezekkel a legrosszabb eresztésű használtautó nepperekkel, akik a saját haverjaiknak adták el a konkurens szalon legótvarabb autóit tripla áron, pedig tudták, hogy a családi kassza utolsó fillérét söpörték be. Na, ezek után nehogy valakinek eszébe jusson hibáztatni az LMP-ét vagy a Momentumosokat, ha nem akarnak "összefogdosósdit" játszani ezekkel az alakokkal. Minden jel szerint, teljesen igazuk van.
Egy kicsit fantáziáljunk! Tételezzük fel, hogy a választások után az MSzP felfogja(!), hogy valami nem kóser. Mit tudott volna tenni egy tisztességes párt? Például a lemondó Botka helyét átengedi valamelyik szövetségesének, és még egy-két noname képviselőt (van vagy féltucat) lecserélhettek volna valamelyik partner igazi képviselőjére. És máris három frakció van! Így talán a választók is értették volna, miért érdemes ilyen szövetségre szavazni. De ez az elemi demokrata hozzáállás fel sem merült. Ez csak arra enged következtetni, hogy a szövetségesek kiszorítása nem következmény volt, hanem maga a cél! Szerintem, az életbe nem mossák le magukról ezt szennyet, ezek után az MSzP nem lehet többé tárgyalópartner. És akinek a szava nem ér semmit, az nem is lehet demokrata. Ennyi.
Odaállhat Botka nagy pofával a kamerák elé, de jobban tenné, ha meghúzná magát. Ha viszont pont ennek ellenkezőjét teszi, akkor ezzel megint csak a Fidesz malmára őröl. Helyesebben mindent elkövet a "király ellenzéke" poszt bebetonozására.
Azóta eltelt három év. Az MSzP már nem közli a taglétszámát. Választóinak tízezreit veszítheti el évente a Fidesz egészségügyi politikájának végleges következményeként, és még többen lehetnek azok, akiknek csak simán elege van az kétkulacsos politikájukból. Ha nem lenne ez az állandó sulykolás a média részéről, hogy ők a "legnagyobb demokratikus ellenzéki párt" , mint tudjuk – az állítás minden részlete megkérdőjelezhető, az MSzP tényleges támogatottsága nem csak, hogy összevethető lehet a kisebb pártokéval, hanem erősen véleményes, nagyobb-e még mindig a nagy fanatikus táborral rendelkező DK táboránál. Ugyanakkor az olimpiai aláírásgyűjtés kapcsán a Momentum konkrétan csak Budapesten több névvel ellátott aláírást tudott összegyűjteni, mint az MSzP-re leadott anonim voksok száma az EP választások alatt az egész országban! Akkor, mindezek fényében valóban tényleg megkerülhetetlen tényező az MSzP?
Ezzel csak azt szeretném elmondani, hogyha az un. elismertség ilyen undorító trükközés eredménye, (kár – ezt nem tudják a választók), akkor számtanilag is alátámasztható nem csak a DK, de az az MSzP mellőzésének szükségessége is. Ez most nem kimondottan témája ennek a posztnak, de én személy szerint, morális szempontból egyenesen kötelezőnek érzem a kihagyásukat. Ha nem is minden választó használ Excel táblázatot a prioritások kialakításánál, de ösztönösen érzik, ha valahol nagy disznóság van.
Hogy kivel lehet erkölcsi minimumban megegyezni ez már egy másik történet. Számomra egyértelmű, ezek után az MSzP nem csak, hogy nem adhat miniszterelnök jelöltet, de gyakorlatilag önmagukat zárták ki egy esetleges 2018-as koordinációból.
