Update: Nem titkolt megkönnyebbülésemre, a bejegyzés "jóslata" részben igen gyorsan beteljesült. Már ami Botka ívelését illeti. Második "hősünk" Molnár Zsolt viszont mintha be lenne betonozva

Botka árulónak nevezte Molnár Zsoltot. Sokakkal ellentétben én nem szeretném elbagatellizálni ezt az eseményt, sajnos ez nem cicaharc –  szerintem ez kórkép. 

Remélem, pár hét vagy hónap múlva csak, mint rémálomra fogunk ezekre a történetekre visszaemlékezni. Ha van egy kis szerencsénk, addigra  (és talán még idejében is) az MSzP végleg összeomlik. Jó esetben ebből nem a Jobbik, hanem a szocialisták által víz alá nyomott pártok jönnek ki nyertesként (vegzálásuk fejezetiről egy másik bejegyzésben olvashatnak bővebben ).
De még nem tartunk a teljes összeomlásnál, és jelen helyzetben bizony az is erősen benne van a pakliban, hogy maguk alá temetik a komplett ( értsd valódi) ellenzéket.  Most nem tehetünk mást, (eltusolni ezt hál' istennek már lehetetlen), próbáljuk meg tágabb távlatban nézni ezt a történetet, nézzünk egy kicsit az események mögé! Az apropónk természetesen a 168 órában megjelent írás . 

Az eredeti fotó: Kökényesi Gábor, "art-utómunka" a blog szerzőjétől...

Szerintem a helyzet komoly, az MSzP csontvázak tucatjainak egyik legfurcsább példánya bukott ki. Bár adott esetben konkrét személyekről pártfunkcionáriusok vitájáról  van szó, ez ne tévesszen meg bennünket. Ez minden, csak  nem egy párt belügye, hanem – véleményem szerint, és ezzel szabad vitatkozni –  a rendszer működésével járó, mondhatni törvényszerű jelenség. Ha valaki azt hiszi, ez csak egy szokásos belharc, szerintem téved. Ez annál sokkal fontosabb esemény – mérföldkő. Miért is? 

1.  Én személy szerint nem is törnék pálcát egyik szereplők felett sem, nem tudom milyen élethelyzetben hozták meg döntéseiket. Mint ahogy Polt Péterről sem feltételezem, hogy "boldogan él" történetünk szereplői is inkább áldozatok, valami sötét  múlttal. Bár, ha nem éppen derűs feltételezéseim igazak, azért személyi felelősségük valószínűleg megáll. De egyelőre tekintsük a szituációt egy "nevesített" példának! Azért nagy valószínűséggel adott esetben nem véletlenül főszereplő Molnár. 

2. Amikor Molnár Zsolt feltűnik a médiában, nekem rögtön beugrik az ő első nyilvános (helyesebben utólag lelepleződött) politikai aktivitása, amikor is kapucniban a szkínhedesek között ott balhézott Gönz Árpád ellen 1992-ben Kossuth téren. Nem hiszem, hogy magától volt ott. Sehogy sem áll össze ez a kép. És a mai napig van pár  megválaszolatlan –  elismerem –  durva kérdésem:

a) hogy került oda, helyesebben ki küldte oda, bakancsban, kapucniban? 
b) milyen szándékkal vagy feladattal volt ott? Provokált is, vagy csak jelentett? 
c) ha "esetleg" írt jelentéseket, kik olvashatták ezután? 
d) ha vannak jelentések, nem jelent-e ez önmagában nemzetbiztonsági kockázatot?
e) hogy kerülhet be így (minimum tisztázatlanul) egy "ellenzéki" párt vezetésébe?
f) az hogy bekerült, kit jellemez:

♦ magát a pártot hozza rossz hírbe (amúgy tudják ki ő) pl. Botka is?
♦ ezt a tudást "különleges alkalomra" tárolták páran?
♦ "csak" nem volt elég éber a párt ( épp csak most esett le a tantusz)?
♦ nyílt titok volt, ezért kapta meg pl. Nemzetbiztonsági elnökséget is?

g) hol hagyták jóvá az NBH elnöki státuszát, Viktoréknál, vagy a
Viktor+III/III-as barátja, vagy biztos amai biztos Moszkvában is?
h) Miért védi a DK-s nemzetbiztonsági specialista Vadai Ágnes akkora
elánnal minden adandó alkalommal? Ja, hogy neki is volt hozzáférése bizalmas anyagokhoz, hát nem különös egybeesés?

3. Ki zsarolhatja ezek után (valószínűleg könnyebb megmondani ki nem), és mivel Molnár Zsoltot????

4. Kaptunk már válaszokat ezekre a kérdésekre, csak én valamiről lemaradtam? Azt hiszem nem. 

Szerintem ez egy ilyen sokszálas történet... Az a baj, hogy a látszat ellenére ez mégsem összeesküvéselmélet, minden jel szerint ez a zavaros múlttal rendelkező NER korszaki politikusaink nagy részére így vagy úgy megáll. Ezért hasonló jelenetekből tucatnyi lehet a választásokig, csak kapkodhatjuk majd a fejünket. Természetesen ezek után nincs nagy jelentősége, kinek milyen szerep jutott: ki az "összefogdosósdibb", és hogyan. Mert amikor csak szóba jön egy ilyen botrány kapcsán ez a kifejezés, az kapásból megfelezheti a teljes "nemjobbikos" ellenzék népszerűségét. Ezek a fiúk ezt nem tudják? No persze! De azért van némi diszkrét bája annak, hogy pont Molnár,  az exszkínhed-barát nem akar egyeztetni a Jobbikkal. Nem is tudom hova tegyem, ez most csak a szokásos panel, vagy aggódás a volt barátokért. Mert nem is lehetne semmi rosszabb a Jobbiknak, mint egy "kabátlopási ügybe keveredni" az MSzP-vel. Ki van ez találva. A NER érdekeit ővjuk, a "szövetségesekre" meg teszünk nagy ívben. 

Mint minden autokráciában a NER-ben is a besimulás fő feltétele az együttműködési készség, a kézi vezérlésre való alkalmasság, az irányíthatóság. Katonákra van szükség, nem Rubik Jenőkre. A fideszesek szinte kivétel nélkül, de az un királyi ellenzék többsége is részt vesznek ebben a játékban, utóbbiak a másik oldalról. Ez már egy rég bejáratott módszer. Sokan nem is tudják, mások elfelejtették: már az NDK-ban is voltak "ellenzéki" pártok, igaz, ott is Honecker jóváhagyásával választották az ellenzék vezérkarát. 

Ezért nem elég lecserélni a személyeket, a jelenlegi merítés szinte teljes mértékben csereszabatos. Az sem elég, ha a mostani Fidesz/MSzP/DK-t egy másik MSzP-re cseréljük. Itt olyan összefonódások vannak oldalak között, hogy a teljes rendszert kell lecserélni. Hogyan lehet ezt elmondani egy átlag DK fanatikusnak, vagy egy "tősgyökeres" MSzP szavazónak? Nagyjából sehogy. De nem is rájuk kell fókuszálni. Hanem arra a pár millió emberre, akik ha nem is tudnak a konkrét disznóságokról (sokuk nem is akar tudni), de érzik, ha valami nagyon nincs rendben. Őket kellene nem elrettenteni még jobban. 
Szóval csapjuk le csendben azt az emeszpés macskafarkot, amíg nem fertőzte meg a teljes testet. Nem tudjuk megspórolni ezt a valóban fájdalmas műveletet. Legyen ez egy diszkrét beavatkozás, talán ne tegyük ezt ország-világ szeme láttára.  Please!

Ha ezen túl leszünk – persze ehhez idő kell, de utána nekiállhatunk építkezni. Talán, ha nem tragikus történetekben, hanem lazán elmondjuk, feltárjuk mi van, könnyebb lesz kilépni ebből a mókuskerékből. És hogyan tovább?  Na ezt gondoljuk át!